Márió |
Egy Könnycsepp Az Arcodon |
Azok a fehér orgonák, még most is érzem, illatát Amikor megdobban egy szív, és hozzád, újra visszahív Azok a fehér orgonák, azok az átsírt éjszakák. Húnyd le a szemed, tárd ki a szíved és súgd meg halkan, hogy nagyon szeretsz Húnyd le a szemed, tárd ki a szíved csókot is adhatsz virág helyett Egy májusi éjszakában jöttél énfelém Éreztem, hogy a te szíved már nem az enyém Letéptem egy szál orgonát, s odaadtam néked Cserébe csak annyit mondtál, úgy szeretlek téged Letéptem egy szál orgonát, s odaadtam néked Cserébe csak annyit mondtál, úgy szeretlek téged Azok a fehér orgonák, még most is érzem, illatát Amikor megdobban egy szív, és hozzád, újra visszahív Azok a fehér orgonák, azok az átsírt éjszakák. Húnyd le a szemed, tárd ki a szíved és súgd meg halkan, hogy nagyon szeretsz Húnyd le a szemed, tárd ki a szíved csókot is adhatsz virág helyett Tudom, hogy egy jó pár év is eltelt már azóta Soha többé nem láthatlak a szívem ezt súgja Ott a kertben nem nyílik már orgona sem rózsa Kettőnkből csak emlék maradt, meg ez a kis nóta Ott a kertben nem nyílik már orgona sem rózsa Kettőnkből csak emlék maradt, meg ez a kis nóta |
Vytištěno dne: 21. 11. 2024, 22:16:15 Tento text najdete na adrese: http://www.midisoubory.cz/ |