Kadlott Karcsi |
Már megettem a kenyerem javát |
INTRO Voltam egyszer én is büszke bálkirály, jártam én is száz leány után. Téptem annyi rózsát május éjjelén, s mégis egymagam maradtam én. Már megettem a kenyerem javát, de nem tudom, hogy mi a boldogság. Meg álltam volna egy kislánynál én is, de hát az élet csak sodort tovább. Az ember mindig akkor látja meg, a szerencséjét, mikor elveszett! Öreg legénynek nem való a május, és segíteni ezen nem lehet. SZÓLÓ Már megettem a kenyerem javát, de nem tudom, hogy mi a boldogság. Meg álltam volna egy kislánynál én is, de hát az élet csak sodort tovább. Az ember mindég akkor látja meg, a szerencséjét, mikor elveszett! Öreg legénynek nem való a május, és segíteni ezen nem lehet. INTERMEZZO Régi vallomások, régi randevúk, más felé vezet ma már az út. Jobban értik mások, nálam nincs tovább, jójszakát virágos ifjúság. Már megettem a kenyerem javát, de nem tudom, hogy mi a boldogság. Meg álltam volna egy kislánynál én is, de hát az élet csak sodort tovább. Az ember mindég akkor látja meg, a szerencséjét, mikor elveszett! Öreg legénynek nem való a május, és segíteni ezen nem lehet. Öreg legénynek nem való a május, és segíteni ezen nem lehet. |
Vytištěno dne: 21. 11. 2024, 12:42:22 Tento text najdete na adrese: http://www.midisoubory.cz/ |