Van egy kis harmonikám

Van egy kis harmonikám,
felveszem munka után,
körül áll ott sok szép szőke barna lány.

Köztük van egy valaki,
az az egy az igazi,
piros szegfűt hord a fekete haján.

/:Hogy ha ajka mosolyog,
oly vidáman dalolok,
jobban, pattogóbban szól az én zeném.:/

Azzal mondom el neki,
hogy a szivem szereti,
tudom ő is szeret látom a szemén.

Az én kis harmonikám,
ma már ritkán muzsikál,
mert az enyém lett a s szép fekete lány.

Titkon mégis felveszem,
és a bálba elviszem,
a sok szőke barna újra ott terem.

Ott a szőke rám kacsint,
és a barna felém int,
mind hiába otthon vár a feketém.

Van egy kis harmonikám,
amely ritkán muzsikál
azért jól esik hogy kell még a zeném.