Pierre Kartner |
Egyedüli reményem |
Egyedüli reményem ó Isten csak te vagy, Jövel és nézz meg engem, magamra ó ne hagyj! Ne légy tölem oly távol, könyörülj hü szolgádon ó Isten el ne hagyj! Ha a nehéz idökben elcsügged a szivem, Vígasztalást igédben, Uram te adj nekem! Ha kétség közt hánykódom És mentségre nincs módom Te tarts meg, Istenem A földön ha elvesztem szerelmem tárgyait. Maradjon meg mellettem szerelmed és a hit. Csak azt el ne veszítsem mi benned ó Úristen, remélni megtanít. Földi jó és szerencse múlandó mint magunk, De a hit drága kincse, Örök és fő javunk. Hitünk áll rendületlen, ha Isten véd szünetlen, Élünk vagy meghalunk. Uram a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd. Az árvát elhagyottat gyámolítsd te magad. A szegényt ki remélve, Csak reád néz az égre: Úristen el ne hagyd. |
Vytištěno dne: 21. 11. 2024, 19:31:55 Tento text najdete na adrese: http://www.midisoubory.cz/ |